Magyarország | Nógrád vármegye | Tar |
Tar község jelentkezési anyaga, amelyből kiderül, hogy került rengeteg hársfa Tarra - és a hársfalevél a település címerébe! Sőt: az is kiderül, ki volt a település azon szülöttei közül az a rettenthetetlen, aki méga Pokol bejáratát is megjárta - és visszajött onnan majdnem 1000 évvel ezelőtt!
Településünk története egészen a 13. századig nyúlik vissza. Az első feljegyzéseket a Váradi Regestrumban olvashatjuk. A középkori település határai, akkor körvonalazódtak, amikor V. István az Ágasvár területével együtt a Rátót nemzetségbe tartozó Porch Istvánnak adományozta a földterületeket. Porch István leszármazottjai a Tari, Kazai és Pásztói családok. A Rátót nemzetség tagjainak közös jelvénye a hárslevél. Először 1238-ban jelenik meg, Miklós országbíró pajzsán.
A hárs a régi németeknek kedvenc fája volt. A német mondavilágban szent faként jelenik meg. A motívumot az építészet is előszeretettel alkalmazta. A középköri német címerek gyakori motívuma a hárslevél, ágak, de akár még egész hársfát is ábrázoltak. A címereken szív alakú formában jelenik meg, vékony nyéllel, de akár nyél nélkül is. Előfordult, hogy hulló formában ábrázolták. A hagyományt tovább örökítve a Tari család címerében is fellelhetjük a hárslevelet és ezt folytatva a település címerében mai napig megtalálható a hárslevél.
Az 1300-es évek elején már állt Taron az udvarház, valamint egy román stílusú plébániatemplom. A z udvarháznak ma már csak egy fala áll a település melletti réten. Tari Lőrinc, Zsigmond király lovagja, Cillei Borbála főpohárnoka, diplomata és nagy utazó, aki megjárta még a Poklot is ( vagyis Írországban a kénes gázokkal teli Szent Patrik barlangot, amelyet akkoriban a Pokol bejáratának tartottak. )
A templom nagy valószínűséggel a 13. század közepén épülhetett, majd a 14. században egy gótikus hajóval bővítették, valamint ovális alakú kerítőfallal vették körül, később barokk stílusban újították fel.
A Tari család emlékét a mai napig őrzik a templom körül elültetett hársfák. A fákat körülbelül az 1900-as évek elején ültették. A település akkori lelkésze Pigay István, valamint a hívők a Tari család emlékére ültették el az első fát. Majd még további 4 fa ültetése történt meg a templom udvarban.
A fáknak ma is nagy jelentőségük van a településen. A községben több méhész is tevékenykedik, így a méhek erről is gyűjtik a virágport, amelyből aztán finom méz lesz. Valamint a fa virágát a helyi lakosok is gyűjtik, amelyből aztán gyógyteát készítenek.
Taron igazi közösségi esemény volt Petőfi körtefájának elültetése.
Az ültetésben a gyerekek is segítettek - de a felnőttek is kivették a részüket a munkából.
forrás: Tar község jelentkezési anyaga. írta: Matics-Nagy Klaudia könyvtáros,
