A Kárpát-medencei Népi Hálózat egyik tagja, az Orfűi Malmok kapták idén az Év Tájháza díjat! Gratulálunk!

A Baranya vármegyei településen a Vízfő-forrás közelében a középkor óta működött vízimalom, amelyet a 19. századtól a Nicsinger család működtetett. Ma is látható formájában már a 20. század elejére jellemző malomtechnológiát ismerhetjük meg. A malom melletti, szintén hagyományos építészeti értéket képviselő lakóház az egykori molnárlakás, istállóspajta, szabadkéményes nyári konyha, kocsiszín egészíti ki az épületegyüttest.

A malmot 1945 után államosították, tulajdonosait német származásuk miatt kitelepítették. Volt tsz-raktár, darát őröltek benne. Múzeumi hasznosítására a pécsi Janus Pannonius Múzeum bevonásával már az 1960-as években született terv, amelynek kidolgozója dr. Füzes Endre, a Tájházszövetség későbbi alapító elnöke volt.

A szabadtéri múzeum 2016-ban rekonstrukcióban megépített papírmalommal, majd 2021-ben Pajtapékséggel és Sütiműhellyel bővült, és Garat nevű fogadóépületük a legkorszerűbb szolgáltatásokkal, 2024 nyarán újranyitva teszi Baranya megye kiemelt turisztikai és ismeretátadó helyszínévé az intézményt. Dr. Balázs György 2015-ben elkészített fejlesztési terve nyomán következő projektjük egy kanalas malom megépítése lesz.

Az Orfűi Malmok fenntartója a Malomkő Alapítvány, de a települési önkormányzat is támogatja munkájukat. Önkéntesekkel együtt a nyári főszezonban 15-25 munkatárs fogadja a látogatókat, akiknek a száma 8000 fő évente.

Az Év Tájháza elismerésre pályázók voltak 2024-ben a cigándi Bodrogközi Múzeumporta és a Tihanyi Tájházak. Mindkét intézmény – hasonlóan az Orfűi Malmokhoz – nem pusztán egyetlen épület, hanem több kiállítással, foglalkoztatóval, komplex szakmai kínálattal rendelkezik.

Cigánd a Bodrogköz magyarországi részének speciális turisztikai kínálatával kiemelkedő kulturális központjává vált az elmúlt közel két évtized fejlesztései során. A 2000-ben alapított közérdekű muzeális intézmény, a Cigándi Falumúzeum főépülete, a 20. század elejét megelevenítő módos gazdaház a Balla család tulajdonában állt. Az épület a helyi gazdálkodás és paraszti életmód klasszikus tájházi, enteriőrös megjelenítése a Bodrogköz paraszti kultúrájának. Az alapítványi kiindulópontú, de mára az önkormányzat által fenntartott intézmény 2013-ban már elnyerte Az Év Tájháza elismerést, 2015 óta további kiállítóhelyekkel – mint a Sőregi porta, majd a Múlt-Kor bemutatóház – gazdagodott, amelyek létrehozásában a helyi közösség tagjai kiemelkedő szerepet játszottak. Munkájuk szakmai segítője hosszú ideje a miskolci Herman Ottó Múzeum. 2023-ban a Magyar Géniusz Program révén a Tanítóházban a Bodrogköz szőtteskultúrájának bemutatására vállalkozott. A Táncpajta és a szabad terület további turisztikai fejlesztések helyszínévé válhatott határon túlnyúló együttműködés és pályázatok révén.

A Tihanyi Tájházak fenntartója a Tihanyi Legenda Idegenforgalmi és Fejlesztési Közhasznú Nonprofit Kft. Az egykori halászcéhház az egyik korai, műemléki védelmet kapott tájházunk, első felújítása még 1965-ben készült el. Az úgynevezett parasztgazdaház egykor kéthelyiséges, füstös konyhás volt, valószínűleg már az 1790-es években állt. Mai formáját a 19. század végén nyerte el. A muzeális kiállítóhely a Balaton-parti népi építészeti örökség egyedi, különleges bemutatóhelyeként, komplex felújítás eredményeként a Tihanyba látogató turisták kedvenc látogatási helyévé válhatott, évente több ezer látogatót fogad. A veszprémi Laczkó Dezső Múzeum munkatársainak közreműködésével létrehozott kiállítás, a parányi, de kikapcsolódást is lehetővé tévő udvar mellett a múzeumpedagógiai foglalkoztató és a kicsi, de praktikus múzeumi bolt kínálata magas színvonalú látogatófogadást biztosít az ide érkezőknek.

A Tájházszövetség Az Év Tájháza pályázaton a Bodrogközi Múzeumportának és a Tihanyi Tájházaknak elismerő oklevelet adományozott.

Az in situ megőrzött és 1970-ben helyreállított malom mellett Mekényesről egy olajpréssel kiegészített szárazmalmot telepítettek át 1974-ben. A malomszerkezetek helyreállítási munkájában a Pécsi Malomipari Vállalat és munkatársa, Füzes Antal vállalt úttörő szerepet, aki fiával, Füzes Péterrel az 1990-es évek elejére működőképessé tette a malmot. A család munkáját napjainkban Füzes Péter lányai, Füzes Kata és Füzes Petra folytatják széles körben kiteljesítve és megújítva a malomipari hagyatékot.