Kevesen tudják, de a bányászok és minden veszélyes foglalkozást űző hívő védőszentjeként számon tartott Szent Borbálát a hajadon lányok is pártfogójuknak tekintették - mert hajadon volt, mint ők maguk. Ezért segített a szerelmi jóslásban a Borbála-ággal. ez logikus - de az már nem olyan kézenfekvő, hogyan és miért lett egy mártírhalált halt hajadonból a lőportornyok, tüzérek, bányászok védőszentje?

A Borbála- ág

Régi idők hajadonjai kitől mástól kérhettek volna segítséget, mint az egyik leghíresebb hajdon-szenttől? Ha a leány Borbálához fohászkodott, és napján vízbe tett egy cseresznyeágat szobájában, napról napra figyelhette — és imádkozhatott — hogy virágot bontson. Ha állhatatossága elnyerte méltó jutalmát,  az ág kivirágzása hirdette:  a leány hamarosan férjez megy. Általában karácsonyig tartott a válaszra várakozás időszaka.

Hont községben jegyezték fel egy másik heteken át húzódó tartó szerelmi jóslat-szertartást. Andráskor a leányok az eresz alá dugtak egy almát. Borbálakor megfordították — és vártak. Karácsonyig. 24-én kellett magukkal vinni az almát az éjféli misére. A jóslat: az első legény, aki ott megszólítja őket, a mátkájuk lesz. 

Borbála tiltó nap is. Nem szabad fonni. Hogy miért? A válasz komplex.  A Mura-vidéken például azért nem nyúlnak a rokkához, mert Borbála bedobná az ablakon az orsót, a fonál kóccá válna, és a marhák lábára tekeredne, azok pedig megsántulnának. Hát ezt tényleg nem érdemes kockáztatni.

Nem szabad söpörni. Ok: elsöpörnék a szerencsét. Ahogyan nem szabad kedvesen ajándékozni, vagy üzletelve kölcsönadni sem — mert az is elvinné a szerencsét a háztól.

Nem szabad varrni. A magyarázat: aki varr, nem tudna karácsonyra sütni. Mert nem tojnak a tyúkjai — hiszen Borbála bevarrta a feneküket. A tojás-hozam biztosítására nem csak tilalom, de cselekedet is elő van írva Borbálakor:a kotyolás. A legények dolga volt. Kotyolóverset kellett mondani, és a végén leguggolni. A varázsige:  „Igy üjje meg a kentek kotlósa a tojást!”

A Zala megyei Beleznahegyen jegyeztek fel  kotyolóverset , melynek szövegében keverednek a lucázó, a farsangköszöntő és a regölés szövegtöredékei:

Bara, Bara kity-kotty,
Gelegunya kettő,
Három,
A pálinkát várom.
Ha nem adnak pálinkát,
Letöröm a gerendát.
Adjon az uristen
Ennek a gazdának,
Két szép tehenet,
Tehén mellé szekeret,
Szekér mellé jármot,
Járom mellé vasszeget.
Adjon az uristen két szép malacot!
Egyik ólból kifusson,
Másik ólba befusson.

Különös, de az egész téli ünnepkörben, így Borbála-napkor sem hoz szerencsét a házra a női látogató. A szokás szerint egyértelműen adták ezt a tudtára: seprűvel verték ki, ha mégis átment volna a szomszédasszonyhoz - nem pedig otthon dolgozott, ahogy illik ( persze kivéve a söprést, varrást és fonást). Borbálakor már megjelennek a Luca-naptól karácsonyiga  régieket zaklató boszorkányok és lidérceik is. Hogy rontást ne tegyenek viselőjére,  tilos ezen a napon ruhadarabot kint hagyni.

És vannak persze kifejezetten javasolt tevékenységek Borbálakor.  Göcsejben a tollfosztás, egyes baranyai falvakban a borfejtés. Borbálakor vagy Lucakor csíráztattak búzát, mely karácsonyra kizöldülve a következő év termésére jósol.  

Szent Borbála élete és vértanúsága

Szent Borbála neve a barbarus („barbár”) szóból ered. Egy pogány kereskedő gyönyörű leánya volt. Apja féltékeny szigorral őrizte: távollétében egy toronyba zárta, hogy megóvja a külvilágtól. Borbála azonban vágyott a keresztségre. Egy ilyen alkalommal titokban kereszténnyé lett, és a Szentháromságba vetett hitének jeleként a torony falán lévő két ablak mellé egy harmadikat vágatott.

Apja hazatérve felismerte lánya hitehagyását, és meg akarta ölni. Borbála azonban csodás módon elmenekült: a torony fala és a sziklák megnyíltak előtte. Egy barlangban talált menedéket a hegyek között, ám egy pásztor elárulta rejtekhelyét. Isten ezért persze megbüntette az árulót, juhait ganajtúró bogarakká változtatta. 

Elfogása után Borbálát a bíró kegyetlen kínzásokkal próbálta megtörni, sőt, keresztényeket gyötörtetett előtte. Borbála azonban Krisztustól erőt kapott és egy társat: mellé rendeltetett Julianna, aki osztozott szenvedésében. A végső megaláztatás során Borbálát ruhátlanul állították pellengérre, de az Úr ködbe burkolta, megóvva így méltóságát.

Végül halálra ítélték. Saját apja hajtotta végre az ítéletet: karddal lefejezte. Hazafelé őt is megbüntette az Isten:  villám sújtotta, és egy marék hamuvá vált. 

Apja villám általi halála miatt a villámcsapás és tűzvész ellen is kérik oltalmát a hívek, a vészharangra is rá szokták vésni a képét. Így a harangok és a harangöntők védőszentje is lett - de neki ajánlották a hegycsúcsokat és az erődítményeket is. A puskapor feltalálása után, amelyre mint a villám és a tűz egyesült erejére tekintett a középkori ember, a gyenge szűz hamarosan a tüzérek védőszentje lett. Védőszentjüknek tekintik a hegymászók, akiket útjaikon vihar és villámcsapás veszélye fenyeget és a bányászok is, akik a sújtólég veszélyében dolgoznak. Végül a torony miatt, amelyben lakott, s amellyel oly gyakran ábrázolják, a régi építőmesterek és kőművesek védőszentje is lett.